A Toyota sajátosságai

A TQM bemutatásakor már szó esett a japán és a nyugati társadalmak különbségeiről. Azok Toyota esetében is érvényesek, azonban egyedi sajátosságai is tanulságosak.

A Toyota sikertörténete a XIX. század végén egy ezermester-feltalálóval, Sakichi Toyodával kezdődött. A vállalat a jobban hangzó Toyota nevet később vette csak fel. Sakichi a szövőiparban dolgozott néhány fős vállalkozásával. Ácsként fából készült eszközöket, szövő- és fonógépeket állított elő. 1894-ben olyan szövőszékeket állított elő, ami a korábbi kiviteleknél olcsóbb volt, mégis jobban működött. A szövőipari munka azonban nehézkes és embert próbáló volt. Családja és ismerősei munkájának megkönnyítésére automata szövőszéket fejlesztett ki. Egyik fontos találmánya volt egy olyan mechanizmus, ami leállította a gépet, ha a szál elszakadt. Később ez a fajta hibafelismerés a termelési rendszer alappillérévé nőtte ki magát, elve pedig meghatározó lett a termelésen túl is. Minőségirányítási szempontból mindez a vevői elégedettség garanciáját jelenti azzal, hogy hibás termék nem kerülhet ki a gyárból, ugyanakkor a felesleges költségek elkerülését is lehetővé teszi.

 

A Toyotát szövő- és varrógépein túl elsősorban az autóiról ismerjük napjainkban, a tevékenység kibővítése azonban nem egy éles váltás volt, hanem ésszerű következmény: a szövőgépek meghajtására használt gőzgépekkel rengeteg probléma volt. A sorozatos javítások (és elégedetlen vevők) nem vitték előre a vállalatot, így „kitanulva” a motorépítést saját fejlesztésbe kezdtek.

A japán gazdaság sajátosan nyitott a világ felé ebben az időszakban: amerikai és európai iskolákban kezdtek tanulni, útjaik során pedig figyelmesen tanulmányozták a nyugat technikai vívmányit éppúgy, mint szervezési technikáit. Bár ma sok szervezet a japán módszer megtanulását tekinti céljának és a siker kulcsának, érdekes, hogy nyugati alapokon nyugszik.

 

A Toyota Motor Company-t Kiichiro Toyoda alapította meg, saját ötletivel és találmányaival folytatva apja munkáját. Őt unokatestvére, Eiji Toyoda követte, aki a második világháború után is továbbvitte a családi hagyományokat. Vezetőségéhez kötődik a Toyota Termelési Rendszer (TPS - Toyota Production System) kialakítása. Ő bízta meg Taiichi Ohnót azzal, hogy a Ford tömegtermelő rendszerének termelékenységével hozza egy szintre a Toyota gyártását. (Tegyük hozzá, hogy egy olyan országban fogalmazódott meg a követelmény, ahol az autóipar még kialakulóban volt, ráadásul a II. Világháború utáni állapotok között). A feladat szinte lehetetlennek tűnt, elsősorban azért, mert Japán nem az USA-ban látott tömegtermelésre volt berendezkedve. A megoldás a méretgazdaságosságra optimalizált toló termelési rendszerben valóban elképzelhetetlen, de az egy darabos áramlásra épülő húzó rendszerrel és a veszteségek határozott felszámolásával már sikerült.

A Toyota, és más japán vállalatok nem a minőség mai szerteágazó értelmezéseire építenek: a minőséget, azaz a vevői elvárásnak való megfelelést a termelés természetes velejárójának tekintették, így nem a minőség, hanem a termelés javítását hangsúlyozták törekedtek. Ez egyenlő volt az egyszerűbb, megbízhatóbb, olcsóbb megoldások alkalmazásával a termékek és a termelés vonatkozásában egyaránt.

 

A Toyota sajátosságait az alábbiakban lehet összefoglalni:

• a szervezet több lábon áll, tevékenységi körei kiegészítik és támogatják egymást (keiretsu, konglomerátum),
• a teljes elkötelezettség záloga a vezetők személyes részvétele (genchi genbutsu), ami magába foglalja, hogy a vezetők alaposan ismerik a működés folyamatait, így megalapozott döntést tudtak hozni bármilyen szintre vonatkozóan,
• a minőséget, a hibák felfedezését integrálják a termelő berendezésekbe és a termelési folyamatokba (jidoka, beépített minőség),
• olyan megoldásokra törekednek, amelyek eleve kizárja a hibák elkövetésének lehetőségét (poka-yoke, bolondbiztos működés),
• a veszteségek feltárására és felszámolására törekednek azok elfedése helyett (a készlet a hibák elfedésének legfontosabb mutatója),
• a termelés kiegyenlítésére (heijunka) törekednek, ami elősegíti a vevők gyorsabb kiszolgálását,
• a működés folyamatos újragondolása és javítása alapelv (hansei).