A szemléletesség kedvéért vegyünk példának egy középkori céh-mestert. Ő egyedül szavatolt az általa készített termékekért. Ha a terméke nem volt megfelelő, hamar elveszette üzleti kapcsolatait, sőt akár kontárként ki is közösíthették. Ilyen körülmények között a vevői igények kielégítése „belülről fakadt", belső igény volt. Hasonló példaként hozhatjuk a lelkipásztorokat, akiknek az igehirdetésen túl nevelési, családsegítő, oktatási feladatik is voltak.

A termelés tömegszerűségének fokozódásával megjelent az ipari szintű munkamegosztás és specializáció (maga a specializáció már az ősembernél is megvolt: a férfi vadászott, halászott, míg a nő gyűjtögetett és vezette a háztartást. Mindenki azt csinálta, amiben relatíve jobb volt. Az ipar ezt a mintát „másolta" le). A munkát kisebb egységekre osztották, a felelősségek ezen kisebb egységekre vonatkoztak. Ilyen feltételek mellett nőtt a termelékenység. Ennek magyarázata egyszerű: nem lehet mindenki egyformán ügyes a termelés minden részletében, tehát ha a feladatokat felosztják és mindenki saját jobb területén dolgozik, együtt többet képesek előállítani, mintha külön dolgoztak volna.

A tömegtermelés elvileg tökéletesen működhet, gyenge pontja azonban éppen az ember. Ha ugyanis csak egy részfeladattal foglalkozunk a termék-előállításból - és nem látjuk át a teljes folyamatot - akkor nem is érzünk felelősséget iránta. Ha hozzáadjuk a darabbérezés megoldását, a tömegtermelés magas termelékenység mellett is a minőség romlásához vezethet.

A mai termelési rendszerek és általában az életvitelünk a két szélsőség - egyszemélyi felelősség és tömegtermelés - sajátos kombinációja. A növekvő lakosságszám mellett (világszinten értve) tömegtermelésre van szükség, ugyanakkor az egyes ember igényli a megkülönböztetést és törődést. A megoldás nem abban van, hogy térjünk vissza a céhes korszakhoz, azt nem is lehetne megtenni. Kevés szakember van hozzá, hosszú a termelés és fejlesztés átfutási ideje, illetve nagyon drága lenne. Olyan minőségi szemléletváltásra van szükség, ami megérteti az emberekkel helyüket, szerepüket a működésben, sőt motiválja az embereket az elkötelezett, minőségi munkavégzésre.