Japán eredményeit USA és Európa csak jelentős késéssel követte. Ennek okai részben az eltérő kultúrából (Japánra jellemző, hogy a munkahely olyan a dolgozó számára, mint családja), másrészt a fejlődési kényszer hiánya. A második világháború utáni válságok később gyűrűztek be, esetenként más kezelést kívántak.

A minőség - természetesen némi egyszerűsítéssel élve - a 90-es évekre egy minimális követelményszintet jelentett, amit minden piacon élni akarónak teljesíteni kell. Ilyen körülmények között azonban hogyan mérhetők a világszínvonalú eredmények? Szükségessé vált az összehasonlítás lehetőségének megteremtése.

A választ a kiválóság fogalma adta, ami annyit jelent, hogy a legjobbnak lenni mind között. A fejlődés motorja pedig lényegében a kiválóságra való törekvés.

A kiválósággal kapcsolatban ez utóbbi gondolatot fontos megérteni a tanulóknak és a vállalatoknak egyaránt. A kiválóság nem valami esztelen versenyfutás a legjobb címért, hanem a stratégiai és operatív működés átgondolása annak tükrében, hogy hol lehetne jobban teljesíteni!