Csutora és Kerekes [2005], illetve Bakan [2004] rámutatnak, hogy ezek a
környezetbarát – és hasonló - jelzők relatívak és számos visszaélésre adnak
lehetőséget. Nem mindig konzekvens a mögöttes tartalmuk és a mérési
módszertanuk.
A környezettudatosságot - személyekhez és szervezetekhez egyaránt kapcsolhatóan
- olyan magatartásformaként tudom definiálni, mely az egyén vagy a szervezet
felelős és aktív szerepvállalásán alapul a környezeti problémák megoldásával
kapcsolatosan. A környezet tágabb értelmezése szerint a természeti környezeten
túl ide értve a társadalmi viszonyokat és a gazdasági érdekeket is, a
környezettudatosság a fenntarthatóság megvalósítását megalapozó magatartásforma.
Szervezeti környezetben a környezettudatosság – statikusan - a környezeti
menedzsment színvonal-mutatójaként fogható fel. Dinamikusan értelmezve viszont
egy többdimenziós intézményként fogható fel, mely tartalmazza az aktív és
felelős szerepvállalás hátterét és indítékait is. Összetevőit az alábbi ábra
mutatja.
ISMERETEK: Az ismeretek magukba foglalják az egyének ismereteit és a szervezet
által birtokolt ismereteket. Ezeket megfelelően kezelve szinergikus előnyök
érhetőek el. Az ökológiai és a szakmai ismeretek mindennapok során nem
elválaszthatók. A szervezeti tudás több a tagokétól. A megszerzett tapasztalatok
összességét jelenti, mely változatos formákban nyilvánulhat meg.
ATTITŰDÖK ÉS ÉRTÉKEK: Az attitűdök és értékek a környezettudatosság puha,
kulturális tényezői. E területeken több kutatásban is tapasztalatot szereztem.
TÁMOGATÁS: Kulcskérdés, hogy a szervezeti keretek milyen formában tudják
támogatni (kikényszeríteni) az egyéni és csoportos eredményeket. Vizsgálati
kiindulópontként a szervezeti koordináció eszközei alkalmazhatók. [Bakacsi]
[Dobák].
CSELEKVÉSEK: Ha az ismeretbeli, értékrendbeli és támogató komponensek
rendelkezésre állnak, még nem biztos, hogy olyan döntések fognak születni,
melyek a környezetvédelem értékeinek magas prioritását tükrözik. A konkrét
cselekvések kimenetelét eltérítheti a megvalósítás pillanatnyi technikai,
időbeli, anyagi korlátai, vagy a profit-érdekek sérülése.
A szervezetek számára a környezettudatosság fejlesztése összetett kihívás, ami
egyéni, csoportos és szervezeti szinten jelenik meg. A környezettudatosság
fejlesztésével a pszichológia és a pedagógia részletesen foglalkozik. A
hangsúlyt elsősorban az iskolai, illetve az otthoni nevelésre helyezik. A
szervezeteknél megnyilvánuló fejlesztés ezeket nem helyettesítheti, viszont
kiegészíti. A szervezetek által felvállalt fejlesztés alapvető célja a
szervezeti sikeresség támogatása, a fenntarthatósághoz való magasabb szintű
hozzájárulás útján.
A környezettudatosság egyéni szintű fejlesztésének eszköze a környezeti nevelés.
A környezeti nevelés kérdéskörének vizsgálatához a pszichológia, a
neveléstudomány és a pedagógia ad segítséget.
A környezettudatosság egyéni szintű fejlesztésének lényege úgy foglalható össze,
hogy az nem más, mint a környezeti és társadalmi értékek, és a nekik megfelelő
cselekvési-magatartási formák közvetítése az egyének felé, továbbá a
magatartásformák rögzítése.
A szervezet feladata a környezettudatosság fejlesztéséhez egyrészt az, hogy
megfelelő értékeket és célokat fogalmazzon meg, másrészt pedig a fejlesztéshez
szükséges keretrendszert biztosítsa. Természetesen mindezek önzetlen kiépítése
és működtetése még a magas szinten környezeti- és társadalmi felelősségvállaló
szervezetektől sem várható el. Az értékek és célok olyan megfogalmazása, melyen
keresztül a szervezet üzleti eredményei fokozhatóak, közelebb kerülhet a
szervezet és annak tagjai is a fenntarthatósághoz.
Meghatározóak a behaviorista pszichológia (Watson, Pavlov, Skinner, Pavlov)
eredményei. A kutatók azt vizsgálták, hogy különböző feltételek mellett milyen
reakciók válthatók ki az alanyokból. Jelentős eredményeket publikált továbbá
Rókusfalvy és Bábosik, akik az alkalmazási kérdésekre is kitérnek.
A csoport szintű fejlesztés vizsgálata és kezelése két okra vezethető vissza:
A fenntarthatóság megvalósítása érdekében az embereket, egyéneket, mint
csoportot (is) a környezettudatosság fejlesztésének célterületeként kell
kezelni.
A csoportok viselkedésével, és az egyéni magatartásformák változásaival a
csoporton belül részletesen foglalkozók körében – a környezettudatosság
fejlesztésének szempontjából - kiemelhető Sherif, Griffin, Szakály és Rókusfalvy munkássága.
A szervezet egésze – a szinergia révén – több, mint az egyének, vagy akár a fent
értelmezett csoportok összessége. A szervezet egy speciális csoport, melyet a
„hagyományos” csoportoktól a fenti értelmezésben az önállóság nagyfokúsága és az
egységes felelősségvállalás különböztet meg. A környezettudatosság szervezeti
szinten a környezeti menedzsment által meghatározott, és eredményei a működési
eredményekben mérhetőek.
A környezettudatosság dinamikus értelmezése a szervezeti szint bekapcsolásával
válik teljessé. A szervezet adja az attitűdök, értékek, ismeretek és a
cselekvések megvalósításának támogató hátterét, melyre az egyén nem, a csoport
pedig csak részlegesen képes hatni. A pedagógia az alapvető értékek
elsajátítását az enkulturáció, az egyéni viselkedéspozíció kialakítását pedig a
szocializáció fogalmával írja le. [Kron, 2000] Mindkettő tanulási folyamat,
melyek révén az egyén a szervezet értékeivel azonosul, működésének szerves és
hasznos részévé válik.
2003 óta dolgozom és kutatok a Miskolci Egyetem Vezetéstudományi Intézeténél.
Szintay István, Szakály Dezső, Veresné Somosi Mariann és Heidrich Balázs
irányítása és támogatása mellett számos kutatási és tanácsadói projektben
vehettem részt. Szakmai-módszertani szempontból kiemelhető a Rendőrségi
Kiválósági Modell és a Felsőoktatási Kiválósági Modell kialakítása.
A Miskolci Egyetem Innovációmenedzsment Kooperációs Kutató Központ (ImKKK)
keretei között több tanácsadói jellegű munkát végeztem. Önálló feladatként
kidolgoztam a NOHAC (Észak-Magyarországi Autóipari Klaszter) tag-kiválasztási és
auditálási módszertanát, továbbá elvégeztem e módszertanok betanítását. A
fentieken túl tapasztalatot szereztem ISO 9001 és 14001 szerinti irányítási
rendszerek kialakításában, továbbá csapatépítő tréningek megszervezésében és
lebonyolításában.
Doktori kutatásaimat, melynek keretében egy fenntarthatósági célú önértékelési
keretrendszert dolgoztam ki, részben egy OTKA (T048849) kutatás alapozta meg. A
kutatások kapcsán felállítottam egy modellt a környezettudatosság összetevőinek
vizsgálatára. A modellt a disszertációban és több publikációban is
megjelentettem, azzal a megjegyzéssel, hogy a téma további kutatásokat kíván.
A kutatások folytatásának fontosságára mutat rá például Csutora, Kerekes és
Bakan is műveiben. A „környezetbarát”, „környezettudatos” és más hasonló jelzők
visszaélésre is jogot adnak, mivel nincs mögöttük konzekvens mérési és
értelmezési módszertan. Munkám során első lépésben a környezettudatosság
definíciójára fókuszáltam. Saját empirikus és szakirodalmi eredményeimet,
továbbá Láng munkáit, Maloney-Ward és Kerekes-Nemcsicsné kutatásit is
felhasználva foglalkoztam a fogalom definiálásával.
A fenitek alapján a környezettudatosságot olyan magatartásformaként tudom
definiálni, mely az egyén vagy a szervezet aktív szerepvállalásán alapul a
fenntarthatósági problémák megoldásával kapcsolatban. A környezettudatosság
ilyen megközelítésben színvonal-mutató, melyhez mérési megoldások kapcsolhatók.
A környezettudatosság „összetevőiként”, tényezőiként az ismereteket (ökológiai
és szakmai ismeretek), értékrendet és attitűdöket, a támogató eszközöket, a
cselekvési hajlandóságot és a konkrét cselekvéseket határoztam meg. Ezek
elméleti és gyakorlati tartalmát publikációimban részletesen kifejtettem.
Eredményeim magyarázata során a pszichológiai kérdések kapcsán Rókusfalvy,
Aronson, Sherif kulturális vonalon Handy, Schein, Bakacsi, Perrow és Heidrich, a
szervezeti-strukturális vonalon Kieser, Dobák, Belbin, Szintay munkáira
támaszkodtam.
A környezettudatossággal kapcsolatos eredményeim közvetettek, részben csak
elméleti megalapozottságúak. Mindenképpen szükségesnek tartom – a szakirodalmi
kutatások folytatásán túl – empirikus vizsgálatok lefolytatását is, melyeket
jelen pályázat keretében szeretném elvégezni.
Szakmai célkitűzésem, hogy doktori kutatásaim folytatásaként egzakt módon
definiáljam a környezettudatosság fogalmát és annak tartalmát, dimenzióit és
összetevőit. Fontosnak tartom továbbá egy fejlődés-orientált mérési szisztéma
kidolgozását, továbbá a gyakorlati alkalmazhatóságának vizsgálatát.
A Vezetéstudományi Intézet szempontjából fontos célkitűzésem, hogy az ott folyó
szakmai és kutatómunka színvonalát fenntartsam, a tapasztalatokat hasznosítsam,
együttműködve a többi fiatal kutatóval kutatási és publikációs területen
egyaránt.
A kutatás kivitelezésében és az eredmények felhasználásában egyaránt
támaszkodhatok a Vezetéstudományi Intézet személyi, oktatási és technikai
hátterére. Lehetőségem van az eredmények tananyaggá formálására is.
A környezettudatosság összetevőinek és mérési lehetőségeinek kutatása
A kutatási alapfeladatok az alábbiakban foglalhatók össze:
A környezettudatosság összetett társadalmi – és részben gazdasági – jelenség,
melyet több nézőpontból is lehet vizsgálni. Az eredmények globális szinten
manifesztálódnak, ám ehhez aktív részvétel szükséges egészen az egyéni szintig.
Véleményem szerint a vizsgálatok során mindkét véglet sajátosságaira figyelemmel
kell lenni, hiszen konzekvens megoldás csak úgy születhet, ha megfelelő összhang
biztosított. A témát a fogyasztói magatartás oldaláról kívánom megközelíteni, az
egyéni szinttől a globális felé haladva.
Az egyéni szint vizsgálata határterület a pszichológiával (különösen a
behavioristák: Watson, Pavlov, Skinner) és a pedagógiával (Bábosik, Horváth).
Tágítva a fókuszt, a csoportos viselkedésformák vizsgálatával kapcsolatban a
fenti szakterületeken túl a vezetés- és szervezéstudományok területén is
jelentős eredmények születtek. (a pszichológiától a menedzsment felé haladva:
Bábosik, Rókusfalvy, Lewin, Likert, Mastenbrook, Szakály)
Kutatási és szakmai hátteremből adódóan figyelmet kívánok fordítani a vállalatok
lehetőségeire és szerepvállalására (Bakacsi, Dobák, Heidrich), mivel a kutatási
eredmények hasznosítása részben a vállalatoknál lehetséges. A vállalatok szerepe
kutatásom szempontjából kettős. Egyrészt azon termékek és szolgáltatások
előállítói, melyek közül a fogyasztók választanak (többé vagy kevésbé
környezettudatos módon), másrészt munkahelyet jelentenek az egyes személyeknek,
akiknek a cselekedeteikre az utasításokon és a kultúrán keresztül is hatnak.
Korábbi kutatási eredményeim alátámasztják a szervezeti működés és az ott
megvalósuló csoportmunka befolyásoló hatását. Kutatásomhoz kiscsoportos
megfigyeléseket tervezek, részben szemináriumok keretei között, részben pedig
(ez az intenzívebb és hatékonyabb módszer) csapatépítő tréningek segítségével.
Feladatomnak tartom, hogy a környezettudatosságról felállított modellem
gyakorlati alkalmazhatóságát megvizsgáljam, majd azt korrigálva tovább kutassam
a környezettudatosság kialakításának és fejlesztésének lehetőségeit. Tartalmilag
a cselekvési hajlandóság és a konkrét cselekvések közötti kapcsolat vizsgálata
kritikus. Választ kell adni arra a kérdésre, hogy milyen tényezők befolyásolják
a tényleges cselekvések megvalósulását, azaz mikor lép túl a környezettudatosság
a faliújság szintjén vallott értékeken.
Kulcskérdés, hogy a környezettudatosság társadalmi jelensége milyen módon válik
mérhetővé és összehasonlíthatóvá. A mérést – összhangban a szakirodalommal –
fontosnak tartom, mivel az teszi lehetővé, hogy fejlesztési célokat tűzzünk ki,
továbbá az elért eredmények megfelelőségét értékeljük.
A hazai és nemzetközi irodalomból – a teljesség igénye nélkül – kiemelhetők a
jóléti számítások módszertanai (Cobb, Daly, Nordhaus, England), melyek a
jövedelmek keletkezésének és felhasználásának korrekciójából kiindulva, egy
mutatóba sűrítve számszerűsítik a fejlettséget. Látványos módszerek az ökológiai
térképezés (Engel) vagy az ökolábnyom számítása (Wagernackel-Rees), melyek
inkább a kvalitatív tényezőkre fókuszálnak. Meg kell még említeni az EFQM RADAR
nevű szakértői értékelési technikáját, mely kitágítja az értékelésbe bevonható
területeket a számszerűen nem kifejezhető kérdésekre is. Utóbbi módszernek
rendőrségi, felsőoktatási, környezeti-menedzsment adaptációs lehetőségeivel
foglalkoztunk az Intézetben (Szintay).
A fent említett módszertanok kritikái szerint túl szubjektív és manipulálható
eredményeket adnak. Véleményem szerint olyan értékelési és mérési szisztémát
kell kidolgozni, amely a környezettudatosság színvonal-változását helyezi
középpontba, nem az abszolút értékelést.
A meghatározáshoz először össze kívánom gyűjteni az alkalmasnak tűnő mutatókat
(demográfia, jólét, termelés, gazdasági növekedés, társadalmi kapcsolatok,
információáramlás stb. területén), majd ezeket csoportosítani és gyakorlati
hasznukat tesztelni.
Végeredményként a környezettudatosság tényezőihez kapcsolódó, konzekvens és
komplex módszertan kialakítását tűzöm ki célul.
Kutatásaimhoz tehát egyéni (személyi), kiscsoportos, vállalati és
nemzeti/nemzetközi szintű vizsgálatok összehangolt eszközeit kívánom alkalmazni,
a lehetőségeimnek megfelelő formában és mélységben.
A nemzeti és nemzetközi szintű vizsgálatokhoz, továbbá a mérés során
alkalmazható mutatók meghatározásához elsősorban szakirodalmi forrásokra, és
más, specializált kutatások eredményeire kívánok támaszkodni.
Primer, nagymintás adatgyűjtésre kérdőíves megkeresést tervezek. Ilyen jellegű
kutatás megtervezésében, végrehajtásában és elemzésében több tapasztalatot is
szereztem (TDK, szakdolgozat, különböző intézeti munkák, OTKA kutatások). A
kérdőívekkel az egyéni és a vállalti szintet célzom meg. A módszer előnye, hogy
statisztikailag jól feldolgozható eredményeket ad, széleskörű adatgyűjtési
lehetőséggel. Ugyanakkor gondosan kell kezelni a kérdőíves eredményeket, mivel
nehezen ismételhető meg, illetve félreértelmezett kérdésekkel téves
következtetésekhez vezet.
A kérdőíves kutatás kiegészítéseként személyi és vállalatvezetői interjúkat,
valamint lehetőség szerint üzemlátogatásokat tervezet. Így a kérdőívek válaszai
árnyaltabban, pontosabban értékelhetővé válnak.
A kérdőívek összeállításához, továbbá az eredmények számítógépes rögzítéséhez és
az elemzések elvégzéséhez doktoranduszi és hallgatói bevonást tervezek. Az Excel
és az SPSS használatával kívánom az elemzéseket elvégezni, melyek alkalmazásában
már szereztünk tapasztalatokat sőt oktatjuk is azokat.
A kérdőíves megkérdezést részben papír alapon, másrészt – környezetbarát módon -
elektronikusan tervezem. Ehhez egy honlapot akarok készíteni, melyen megfelelő
azonosítás mellett, ellenőrizhető a válaszadás (hasonló megoldásokat már
sikerrel alkalmaztunk az Intézetnél).
A viselkedés megfigyelése azonban nem végezhető el teljes körűen kérdőívek vagy
interjúk segítségével. Mivel az egyéni viselkedés szituáció-függő (Hersey-Blanchard,
Szakály), megfelelő vizsgálatokat kell tervezni. Kutatásom során két megoldást
kívánok alkalmazni. Egyrészt lehetőségem van az Intézet által tartott
szemináriumok anyagába beépíteni a vizsgálatokat, másrészt kiscsoportos
tréningeket tervezek.
A szemináriumi környezet révén széles bázist tudok elérni, továbbá viszonylag
hosszú ideig áll rendelkezésemre olyan vizsgálati minta, melyen az időbeli
változásokat is meg tudom figyelni. Mivel számos karon és szakon tartunk órákat,
az egyes csoportok eredményei összehasonlíthatóvá válnak.
A tréningek specialitását az adja, hogy a napi, megszokott környezetből
kiragadva a résztvevőket, az egyéni és csoportos a viselkedésformák még
intenzívebben vizsgálhatók. Tapasztalataink szerint a tréningek a változási
folyamatok sebességét drasztikusan növelik, ami új lehetőségeket termet a
megfigyelésben és a kiértékelésben.
A kutatást 3 évre tervezem. Az első kutatóév központi feladata a szakirodalmi
feldolgozás, az adatgyűjtések előkészítése (kérdőívek összeállítása) és az
adatgyűjtés megindítása. A második év feladata az adatgyűjtés folytatása,
elemzések végrehajtása. A harmadik év fókuszában a végleges értékelések és az
eredmények tananyaggá formálása van. A részletes ütemezést a pályázati rendszer
megfelelő helyén mellékelem.
A kutatásban számítok a doktoranduszok és hallgatók aktív közreműködésére is.
Közreműködő és önálló feldolgozási, elemzési feladatokat kívánok nekik adni. Így
egyrészt lehetőséget adok számukra publikációk készítésére (sőt akár hozzám
hasonlóan disszertációjuk, szakdolgozatuk elkészítésére), másrészt lehetőség van
az egyszemélyi kutatás során felmerülő esetleges szakmai vakság mérséklésére.
A doktoranduszok bevonása esetében a feladatok meghatározását a tudományos
vezetővel közösen tervezem.
A kutatás kockázatai kapcsán két fontos területet kell kiemelni. Elsődleges
kockázat, hogy az előzetesen elfogadott környezettudatosságra vonatkozó modellem
helytállósága megdől. Ebben az esetben új modell kidolgozása szükséges, ami
időigényes. E kockázatot úgy tudom kezelni, hogy kutatásaimat a pályázati munka
megkezdése előtt is folytatom, azaz követem a vonatkozó új szakirodalmi és
kutatási eredményeket, továbbá vizsgálom azok hatását saját munkámra.
Kockázatot hordoz továbbá a minta összeállítása. Stabil bázisként a
Vezetéstudományi Intézet hallgatóira és az Intézettel kapcsolatban álló
vállalatokra számítok, ahol a vizsgálatok viszonylag egyszerűen megismételhetők
és javíthatók. „Külső” vizsgálatokat csak belső módszertanilag és tartalmilag
ellenőrzött esetben kezdek.
A kutatás eszközhátterében a Vezetéstudományi Intézet jelentős támogatást tud
adni. A szemináriumi környezet biztosításán túl a számítógépek, CD/DVD író,
Internet-hozzáférés, fénymásolás és több más irodai berendezés és a szükséges
szoftverek használata biztosított. A működtetés fogyóeszközeit e pályázatból
kívánom finanszírozni. A kutatás előkészítéséhez és az eredmények megfelelő
színvonalú prezentációjához különböző irodai eszközökre van szükség
(fénymásolópapír, fóliák, festékanyagok, dossziék, iratrendezők), továbbá
adattároló eszközökre (pendrive, memóriakártya, CD/DVD lemezek stb.).
A kutatás fontos befektetett eszközök igénye egy nyomtató, egy projektor és egy
videókamera. A nyomatóra a kérdőívek és az elemzési anyagok megjelenítéséhez van
szükségem (az intézetben csak közös, eléggé leterhelt nyomtatóhoz férek hozzá).
A videókamerára és a projektorra a szemináriumok és a tréningek során van
szükségem dokumentálási és visszanézési-elemzési céllal. A projektor e mellett a
kapcsolódó oktatási anyagok színvonalasabb megjelenítésében is segítenek.
A fentieken túl konferencia-részvételek, továbbá a kutatással kapcsolatos
utazások költségtérítésének támogatására számítok.
A közzététel formái közül elsőként a publikációkat kell megemlíteni. A Miskolci
Egyetem belső és nemzetközi konferenciáin (Doktoranduszok Fóruma, MicroCAD) túl
más hazai és külföldi egyetemek konferenciáin is meg tudok jelenni. Jó
kapcsolatot ápolunk több külföldi egyetemmel is (Kassa, Kolozsvár).
Publikációkat kívánok továbbá megjelentetni hazai szaklapokban (Vezetéstudomány,
Martekting&Menedzsment, Magyar Minőség stb.). Előre láthatólag évente legalább 3
konferencia és 2 újságcikk vállalható.
A hallgatói kutatások eredményeit a félévközi feladatok, illetve szakdolgozatok
rögzítik. Évente legalább egy kiadott feladat (40-60 hallgatónak) és egy
szakdolgozat konzultációja vállalható.
Fontos megjelenési formának tartom a tananyagokat. A kutatási mozzanatok
oktatásba beépítése mellett vállalható a témában egy jegyzet, legalább 2
előadási anyag és 4 komplex gyakorlati anyag, továbbá 3-5 esettanulmány
kidolgozása és közzététele.
A kutatási eredmények folyamatos nyilvánosságát kívánom biztosítani, ami alól
természetesen a személyes vagy vállalati jogokat érintőek kivételt jelentenek.
Az eredmények összefogására egy honlap kialakítását tervezzem (ehhez az Intézet
tárhelyet és elérhetőséget biztosít, továbbá elérhetőek ingyenes tárhelyek is),
ahol a kutatás publikus részeit elhelyezzem, továbbá hozzászólási lehetőséget
biztosítok a szakmai és általános közvélemény számára. A honlap elkészítését
vállalom, abban megfelelő tapasztalattal rendelkezem.
Bár kutatásom alapkutatás, akkor érdemes lefolytatni, ha az eredmények
gyakorlati hasznosíthatósága biztosított. A globális környezeti és társadalmi
problémák (Rakonczai, Buday-Sántha, Moser, Pálmai, Láng) kezelésében és
megoldásában egyre inkább a megelőzésre és a felelős magatartásra helyeződik a
hangsúly. A vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CSR) (Carrol, Szlávik,
Csigéné, Deák, EC kiadványok), illetve a fenntartható vállalkozás (sustainable
enterpreneurship) fejlődése a szervezeti magatartás oldaláról keresi a
válaszokat a fenntartható fejlődés céljainak eléréséhez. Az eredmények azonban
nem lehetnek tartósak, ha a személyi-fogyasztói oldalról nincs hozzá megfelelő
támogatás. E „támogatás” egyik formája a különböző (szélsőséges) aktivista
csoportok tevékenységében (Pécsi radar esete, vasúthoz láncolás, bojkottok stb.)
nyilvánul meg. Ettől hatékonyabbnak tartom a környezeti nevelés intézményét
(részletesen foglalkozik vele Rókusfalvy).
A környezeti neveléshez részben a kutatás során, illetve a kialakított
tananyagokkal tudok hozzájárulni. A kutatási eredmények további gyakorlati
haszna, hogy a környezettudatosság tartalmának meghatározásával, különösen pedig
annak mérésével vállalati és kormányzati szinten egyaránt hatékonyabb
célkitűzések és programok fogalmazhatók meg.
Személyes munkám során az eredményeimet fel tudom használni a minőség- és
környezetirányítási rendszerek fejlesztése során, illetve általában az
oktatásban és a tananyagfejlesztésben.